A hazai vízminőség helyzete – szakszerű tényfeltárás, meglepő eredmények

Nagyon érdekes előadáson vettünk részt 2017. október 10-én,  a Magyar Hidrológiai Társaság szervezésében, melynek témája a hazai vízminőség helyzete volt. A rendkívül szerteágazó témát felölelő, színvonalas előadást Dr. Varga Márta az Országos Közegészségügyi Intézet Vízhigiénés Osztályának osztályvezetője tartotta.  Az alábbiakban kollégánk összefoglalóját olvashatják;

Az előadás során először értékelést halhattunk a korábban megvalósult ivóvízminőség-javító programok közegészségügyi tapasztalatairól, majd és az ágazatot érintő jövőbeli kihívások kerültek terítékre.

Az ivóvízminőség-javító program keretében az elmúlt években százával épültek meg vízkezelő művek az országban, amelyek a elsődlegesen a derogációs vízminőségi paraméterek javítását célozták, ugyanakkor már a próbaüzemek során újabb kihívással kellett szembenéznie a vízműveknek. A korábban kifogásolt, döntően geológiai eredetű szennyezőket sikerült határérték alá szorítani, emellett viszont tömegesen jelentek meg mikroszkópos biológiai szempontból kifogásolható minták, valamint a klórozási melléktermékek előfordulása is nőtt. Egyes vízművekben, ahol ammónium mentesítő berendezések épültek, a nitrit is megjelent, holott korábban nem volt kimutatható. A probléma nem általános, de mindenhol elmondható, hogy az ivóvízminőség-javító beruházások megvalósulását követően az új technológiák üzemeltetése komoly feladat elé állítja a szolgáltatókat.

Hálózati eredetű szennyezők megjelenése sem új keletű téma és esetenként sokkal nagyobb mértékű probléma a másodlagos vízszennyeződés (coliform kifogásoltság), ami a hálózatok rossz, elöregedett állapotára vezethető vissza.

Sok panasz érkezett az ivóvízminőség-javító program megvalósítása során nem megfelelően tárolt ill. beépítésre szánt anyagokkal kapcsolatos kivitelezői magatartásra, higiénés fegyelemre, mely önmagában nagy közegészségügyi kockázatot hordoz és amely a tervezés alatt álló vagy folyamatban lévő beruházások esetében kellő odafigyeléssel csökkenthető.

A vízminőséget érintő és egészségügyi kockázatot jelentő anyagok folyamatos kutatási témát adnak a szakembereknek. Egyre nagyobb figyelem kíséri az eddig kevéssé vizsgált szervezetlen, geológiai eredetű, de radioaktív vegyületek jelenlétét és egészségügyi kockázatait (pl. urán, mely gyakran fordul elő az arzén mellett), de a szintén geológiai eredetű, országosan jellemző jód hiány és az ezzel járó hiánybetegségek szakirodalma már táplálkozástani (jódozott termékek, étrend kiegészítők) kapcsolódást is mutat.

A médiát időről időre lázban tartó régi/új szennyezőkről és vegyületekről is szó esett. Az antropogén, döntően lakossági eredetű (hormon, gyógyszer maradványok) vegyületek nanogramm koncentrációban vannak jelen, amely jelenleg a kimutathatóság határértéke és amely legalább egy nagyságrenddel elmarad az élettani hatást kiváltó koncentrációtól.  Itt egy érdekes példaként hangzott el, hogy ha működne a homeopátia, akkor pl. gyógyszer maradványokat feltételezve a vízben, elegendő lenne csak csapvizet inni, mivel olyan kis koncentrációban vannak jelen ezen vegyületek. Sok tévedés forrása lehet még a nem megfelelő tájékoztatás a hormon és a hormon hatású vegyületek (pl. különböző műanyagokból kioldód lágyító szerek, xenoösztrogének) vonatkozásában, mivel utóbbi esetében nemcsak hormon tartalmú vegyületeknek válthatnak ki hormon hatást az élő szervezetben. Ezen vegyületek leginkább a kibocsátási oldalon jelentkeznek, azaz a szennyvízkezelés során szükséges a minél hatékonyabb eltávolítással foglalkozni, annál is inkább, mivel a tisztított szennyvizek befogadói alapvetően a felszíni vizek. Ugyanitt fontos megemlíteni, hogy a magyarországi ivóvízkivétel döntően a felszín alatti vizekre támaszkodik és csak néhány helyen üzemel felszíni vízkivételi mű, így nem degradálva a feladat fontosságát, a vízbázis oldali kezelés helyett a szennyvíztisztításra kell nagyobb hangsúlyt fektetni. A háztartási víztisztító kisberendezés gyártók és forgalmazók erőszakos marketingjének köszönhetően a „pánikkeltésnek” persze egyéb gazdasági megfontolásai is lehetnek, de már egy másik téma.

Az elmúlt hónapokban, a médiának hála, új mumus, az ún. mikroműanyagok keltettek riadalmat a laikus csapvíz fogyasztókban. Elhangzott, hogy ma Magyarországon sem epidemiológiai, sem pedig állatkísérletekkel nem bizonyított az esetlegesen előforduló műanyag szemcsék valódi egészségkárosító hatása. Fontos itt is elkülöníteni egy adott anyag puszta jelenlétét, ill. annak egészségkárosító hatást előidéző koncentrációját. Az előadó érdekes ellenpéldaként hozta szóba a kozmetikai ipar mikroszemcsés (arc- és testradírok, fogkrémek) termékeit, melyekben szintén jelen vannak mikroműanyagok és az emberi szervezettel közvetlen kapcsolatba is kerülnek, ugyanakkor ezek egészségkárosító hatása eddig nem merült fel.

Az előadás záró szakaszában az ivóvíz irányelv felülvizsgálatáról esett pár szó. Az elképzelések szerint a kockázat elemzés alapú megközelítés egyre nagyobb szerepet kap majd a vizsgálati módszertanokban is ezzel is elősegítve a helyi viszonyokhoz illeszkedő, korszerű működést, üzemeltetést.

Klikk ide az eseményért

 

2017-10-11T18:45:09+00:00